Manapság már nem kirívó jelenség, ha egy nő karriert épít, és nem köti le a házimunka, de az sem új keletű dolog, ha egy nő megállja a helyét mind a karrierjében, mind a magánéletében is, hiszen van, hogy nem tudunk egyszerűen választani az anyai örömök és a karrierünk között, így hát mind a kettőt meglépjük, és fej-fej mellett haladnak. Van, aki azt mondja, lehet igen is mind a kettőt egyszerre űzni, van, aki csak a karrier mellett teszi le a voksát. A nők milyen elhivatottságot választanak? Van-e egyáltalán „pasis” vagy „csajos” foglalkozás? Az tény, hogy nem sok tűzoltó nőt, és nem sok férfi kozmetikust látott a világ, mégis rengeteg nő állja meg a helyét komoly sebész orvosként, és rengeteg férfi sajátítja el a sütés-főzés tudományát.
A tudás és az elhivatottság nemtől független fogalmak, a nők mégis alig választják a kutatói pályát. A kutatás voltaképpen izgalmas tevékenység, habár talán egyesek unalmas, monoton és magányos elhivatottságként tartják számon.
Néhány nagyszerű példa azonban rácáfol a sztereotípiákra.
Bizakodásra adhat azonban okot, hogy azért egyre több nő lép tudományos pályára, s hogy kiváló szakembereket találhatunk közöttük. Arra még várnunk kell ugyan, hogy a női kutatók ne csak a kutatóközpontok plakátjain tűnjenek fel nagyobb arányban, hanem az üvegcséket is többen vizsgálgassák a különböző intézetekben, a pozitív folyamat mégis elindult. Tehát az, hogy egy nő helye a konyhában van, az nem mindig lehet helytálló. De vajon mi ezzel azoknak a nők célja, akik ezt a pályát választják? Bizonyítási Vágy? Karrier? Életcél? Vagy nem is ők választják a tudományt, hanem a tudomány őket?
„Az, hogy nő vagyok, egész karrieremre rányomta a bélyegét. Néha nehezítette, néha könnyítette. Időnként nehéz volt a férfiakétól többnyire eltérő véleményemet érvényre juttatni, elsősorban a Magyarországon jellemző férfidominancia miatt. Külföldön viszont gyakran kifejezett előnyét éreztem, hiszen az uniós kutatási pályázatokat bíráló bizottságokban a tagok 40 százalékának nőnek kell lennie, és mivel kutatási területemen lényegesen kevesebb a nő, mint a férfi, a férfi kollégáimnál sokkal gyakrabban hívnak meg ilyen bizottságokba, ahol egyébként nagyon sokat lehet tanulni” – meséli Rencz Márta, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora, aki a Villamosmérnöki és Informatikai Kar 1949-es megalapítása óta a kar egyetlen női tanszékvezetője volt, 2015 novemberében pedig az Egyesült Államokban vehetett át magas presztízsű elismerést.
Tehát nem egyszerű nőnek lenni még a mai világban sem, főleg, ha egy nő karriert akar építeni, ráadásul egy ilyen komoly szférában: a tudományban.
Bár a tudomány világában és az intézményvezetők körében a férfiak még mindig túlreprezentáltak, az utóbbi években a mérleg női nyelve elemelkedett a földtől. Egy tavalyi európai uniós jelentés szerint Magyarországon négy év alatt csaknem megduplázódott a vezető pozícióban lévő nők aránya, azaz a 2010-es 9-ről 2014-ben 17 százalékra emelkedett. Pozitívum továbbá, hogy itthon az uniós átlagnál gyorsabban nő az esélyegyenlőségi tervet alkalmazó kutató intézmények száma, a nők aránya pedig a férfiakét meghaladóan emelkedik a PhD-fokozatot szerző kutatók körében is.
Talán egy fajta harc kezdődik? Verseny a férfiak és nők között? Mi van azokkal a férfiakkal, akik szerint egy nőnek a konyhában a helye? Ezzel talán el akarják nyomni a nőkben a tudásszomjat? Az élet szomjat? Viszont egy tudatos nő nem hagyja a gondolatait, az akaratát elnyomni.
Gondoljunk csak bele: talán egy nő vezette kutatás folyamán kerül előállításra egy olyan gyógyszer, vagy gyógymód, ami talán a te gyermeked életét menti meg!
