Álomfejtés
Érdekes dolog, hogy agyunk akkor sem kapcsol ki teljesen, amikor alszunk. Álmaink többet jelentenek sokszor, mint azt gondolnánk.
Sokáig úgy hitték, hogy alvás közben az agyunk is leáll és megszűnik gondolkodni. Ez azonban nincs így, hiszen ahogy a szívünk, úgy agyunk sem áll meg egyetlen percre sem. Ezt bizonyítja az is, hogy álmodunk. Arra a kérdésre, hogy mi is az álom, az emberiség évszázadok óta keresi a magyarázatot. Egyesek úgy vélték, az álom a tudatalatti kivetülése, elfojtott érzelmeink és gondolatok felszínre törése. Az álmok igazából az agy passzív, vagyis pihenő fázisában keletkeznek, és az előző napi információt dolgozzák fel.
Agyunk alvás közben ugyanúgy működik, mint napközben, csak az életfunkciók lassulnak le, mint például a légzés, a szívverés és az anyagcsere. Érdekes azonban, hogy érzékelésünk nem szűnik meg, így minden külső hatás, ami ér minket, így vagy úgy, de megjelenik álmunkban. Ha például bekapcsol egy riasztó az utcán, vagy hosszan ugat a szomszéd kutyája, az nagy valószínűséggel álmunkban is megjelenik majd. Sokszor mondjuk, hogy alszunk rá egyet. Ez nem csak egy szófordulat, hanem valójában is működő elv. Hiszen az alvás során az agy bár nem működik olyan intenzitással, mint az ébrenlét során, mégis fontos feladatot lát el.
Amióta világ a világ, azóta szeretnénk megfejteni az álmaink üzenetét. Már a Bibliában is találkozunk az álomfejtéssel, de a meséktől az irodalmi művekig mindenütt ott a nyoma annak, hogy minden korban szerették volna megérteni az álmok üzenetét.
Minden ember más, ezért minden embernek más a tudatalattija is. Ezért, még azok az álmok is amelyek megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak, az embereknek mást és mást jelentenek. Az álmoknak mindig van valós alapjuk, de ezt nagyon árnyalttá tehetik a tudattalan motívumok befolyásai. Ezért, ha lehet, akkor érdemes az álmokat sorozatban vizsgálni, nem pedig egy-egy álmot kiragadva, a többitől elkülönítve elemezni. Így kiküszöbölhető az általános sémák ráhúzása az emberi természetünkből fakadóan nagyon is egyedi esetekre.
Az éjfél előtti időben rendszerezi agyunk a napi információkat, és sokrétűen fel is dolgozza azokat. Hosszú ideje figyelik már a tudósok az emberek alvási szokásainak és a nappali működésüknek az összefüggéseit, és azt tapasztalják, hogy a rendszerben élők, vagyis aki időben fekszik, időben ébred, sokkal kiegyensúlyozottabbak rendszertelenül pihenő társaiknál.
Elviekben, amire ébredés után az álmainkból emlékezünk, a tudattalan, primitív gondolataink, ösztöneinek és vágyaink szimbolikus megjelenítései. Ezeket az álom emlékeket elemezve a tudattalan tartalom feltárul a tudatos elménk előtt. A tudattalanunk elnyomásából eredő lelki problémák, mint például a szorongás, alacsony önértékelés, szégyenérzet stb., megközelíthetővé és ez által megoldhatóvá válnak.
Egy másik, számomra nagyon érdekes dolog, hogy álmainkban gyakran kerülünk veszélyes és fenyegető helyzetekbe. Az ösztönkiélés elmélete szerint az álom tartalma fontos a cél érdekében. Akár egy szorongató éjszakáról van szó, amikor egy farkas üldöz minket az erdőben, akár arról, hogy egy ismeretlennel küzdünk egy elhagyatott sikátorban, ezekben az álmokban próbára tehetjük a támadó és menekülési ösztöneinket.
Miközben álmunkban agyunk a nap eseményeit játssza vissza, megmutat olyan problémákat, felismertet olyan érzéseket, amelyek nap közben nem tudatosultak bennünk. Ezek az üzenetek a tudatalattink üzenetei, és érdemes megfogadnunk a tartalmukat, mert ezek segítenek megelőzni, hogy bajba kerüljünk. Felismerünk olyan ok-okozati összefüggéseket, amelyek napközben csak kényelmetlen érzéseket okoztak, de nem találtuk az okát.
Régen fontosabbak voltak egyébként az álmok, mint ahogyan most gondoljuk. A primitívebb embert sokkal inkább irányította az ösztöne, mint a mai, tudományokon nevelkedett embert, és akárhogy is nézzük, ez pozitívum volt. A civilizáció fokozatosan elszakítja a tudatos részünket a tudattalantól, de az ösztönös részünket nem veszítjük el, csak „letakartuk”, ezért csak az álom leple alatt talál ránk, hogy segítsen nekünk.
A valóság határain túl, a hétköznapi logika börtönéből kiszabadulva álmunkban végtelen számú forgatókönyvet játszhatunk le. Ezek segíthetnek megragadnunk a problémákat, és olyan megoldást találnunk, amely ébren eszünkbe sem jutna. Ez lehet az oka annak, hogy néha az a legjobb megoldás egy problémára, ha alszunk rá egyet.
A folyamatos aktiválás elmélete szerint az álmok azért születnek, mert agyunk folyamatosan képezi és szilárdítja meg a hosszú távú emlékeket a megfelelő működés érdekében. Ezért amikor túl kevés a külső inger, az agy automatikusan elkezd képeket előhívni a memóriából. Ezek a képek az álmaink közben átélt gondolatok és érzések formájában jelennek meg. Ezáltal biztosítja agyunk a megfelelő „műsort” alvás közben, annak érdekében, hogy ne álljon le teljesen.
Számtalan tudományos kutatás eredményére és a technológiai eszközök fejlődésének ellenére még mindig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy miért álmodunk. Mindenkinek a saját fantáziájára van bízva, hogy mit hisz, mit gondol.
